A Jég Terék Anna különleges, műfajhatárokat átlépő kötete, amely egyszerre olvasható verseskötetként és regényszerű történetként, a líra eszközeivel építve fel egy nagy ívű narratívát. A könyv tudatos szerkezetű: száz versből áll, amelyek egy vajdasági család történetén keresztül nagyjából száz év eseményeit beszélik el, Szajbély Mihály irodalomtörténészt idézve „verssorokba tört mondatokkal”. A történetet hat szereplő lírai monológja bontja ki, így a szöveg egyszerre személyes vallomás és többszólamú történelmi látlelet. Központi tapasztalata, hogy a háború és a béke nem választható el élesen egymástól, mert a béke időszakait is áthatják a múlt erőszakos eseményei és következményei. A kötet erősen épít a transzgenerációs traumára, vagyis arra, hogy a háborús élmények nemzedékeken át öröklődnek, és a jelenben is meghatározzák az egyének életét. Egyfajta történeti olvasókönyvként is működik, amely a Délvidék tragikus történelmi tapasztalatait és a kisebbségi lét sajátosságait sűríti lírai formába. Kiemelt témája a hontalanság és a többes identitás, hiszen a szereplők különböző nyelvi és kulturális terek között mozognak, mégsem találnak stabil otthonra. A szövegvilágot erős, konkrét és gyakran megrázó képek jellemzik, amelyek nem tompítják, hanem közvetlenül érzékeltetik a brutalitást.