Esterházy Péter kötetének címe (Javított kiadás) előző regényére, a Harmonia caelestisre (legutóbb: 201319109) utal. A mostani regény annak mintegy a "javított kiadása", persze egészen speciális értelemben. Abban a nagy műben az író - természetesen többek közt, de talán mindenekelőtt - édesapjának, Esterházy Mátyásnak állított emléket, az ő emberi alakját rajzolta meg, a hibáiban, emberi gyöngeségeiben is hatalmas férfifigurát, a nagyszabású, nagyformátumú demokrata-plebejus arisztokratát, gyermek- és férfikorának hősét. A Harmonia még meg sem jelent, amikor az író - mintegy mellesleg kutakodva a Történeti Hivatalban - négy hatalmas dossziét kapott kézhez: azokat a jelentéseket, amelyeket édesapja, mint a hírhedt III/III-as ügynöke (pontos hivatali megnevezés szerint informátora) beszervezésétől, 1957-től 1980-ig a hatóságnak (Belügyminisztérium) rendszeresen írt. Az író, a Harmonia még meg sem jelent apa-regényének írója iszonyú helyzetbe kerül. Egy, sőt több világ omlik össze benne: végzetes sebet kap úgy is mint fiú, úgy is mint író, úgy is mint egy rendszer ellenzéki tagja, akinek apja ugyane rendszer ügynöke volt, úgy is, mint a rendszer üldözöttje (kitelepítettje), úgy is, mint társasági-társadalmi, mint közéleti szereplő, akinek bárki a szemére vetheti, hogy... Ezt a helyzetet, ezt az érzést, ezt a tragédiát, ezt az összeomlást "énekli ki", formálja regénnyé a Javított kiadás. Líra és káromkodás, önsajnálat és kétségbeesés, Isten és a Gondviselés számonkérése és alázatos öngyötrés, küzdelem az apja iránt érzett megvetéssel és elnyomhatatlan szeretettel, görcs és félelem, undor és racionális számvetés szándéka, oknyomozás és öngyalázás, a rendszer struktúrájának, az ügynök volt státusának, az emberi teherbíró képesség és morális határok felmérésének igénye és az állandó érzelmi kavargásból való kikerülésnek szándéka, a lehetetlennek tartott-érzett "megoldásnak" a mániákus keresése - ezek és még sok más alaktalan vagy csak lassan, töredékesen alakot öltő érzelem kimondásának, kibeszélésének terepe és médiuma a regény, talán a világirodalomban is páratlan etikai-esztétikai szinten. A vaskos kötet hosszú idézeteket tartalmaz a jelentésekből (ezek piros színükkel különülnek el a főszövegtől), amelyeket az író kommentál, magyaráz, értelmez, körüljár. És hosszú idézetek szerepelnek a Harmoniából is, olyan részek, amelyek mintha arra utalnának, hogy az apáról író fiú mennyire vak volt arra, hogy ez meg ez nem volt, nem lehetett igaz. A Javított kiadás megrázó, egészen különös, egyedi-egyszeri remeklés és emberi dokumentum. Elsősorban azoknak ajánlandó, akik olvasták a Harmoniát. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"