Jahoda Maja olyan jelentős magyar belsőépítész-tervező, aki a modernista és skandináv dizájn elveit meghonosította Magyarországon, szerves részt vállalva a huszadik századi funkcionális belsőépítészet fejlődésében. Pályája több évtizedet átívelő, gazdag megvalósult enteriőrtervekben és együttműködésekben testesül meg, irodai és középületi terek, műemléki rekonstrukciók, valamint innovatív bútor- és tárgytervezések formájában. Keppel Márton monográfiája iparművészeti életművének foglalatát adja, betekintést adva a művész sajátos "alkotói szemléletmódjába", részletesen áttekintve szakmai pályafutásának történetét. Jahoda Maját 1962-ben vették fel a MIF belsőépítész szakára, ahol Szrogh György vezetésével diplomázott 1968-ban. Ebben az időszakban mélyült el igazán az építészet, művészettörténet és tárgykultúra ismereteiben, amelyek később egész pályáját meghatározták. Első projektjét még főiskolásként készítette Csomay Zsófiával: fekete bőrrel kárpitozott mobilbútorokat terveztek a MIF Gondűző-villájába. Pályakezdés után közel másfél évet Stockholmban töltött, ahol gyakornokként Várhelyi György irodájában dolgozott, s kísérletezett papírbútorokkal és irodabelsőkkel is. Az északi stílusú dizájn szemlélet - különösen az ún. plywood technika - később jelentős hatást gyakorolt hazai munkáira is. 1969-ben lett a Lakóterv tervezője lett, ahol Jurcsik Károly - későbbi a férje - műtermében dolgozott. Ebben az időszakban a tömeges szerkezetépítés dominált Magyarországon, de Jahoda Maja innovatív megoldásokkal és egyedi belsőépítészeti koncepciókkal emelkedett ki, organikus módon alkalmazva a funkcionalista és skandináv dizájnelemeket. A Lakótervnél eltöltött közel egy évtized alatt - 1968 és 1979 között - Jahoda olyan tervezői közegben működött, amely a korszak innovatív, progresszív szemléletét képviselte. 1979-től 1984-ig a Győri Tervező Vállalatnál dolgozott, ahol számos vendéglátóipari, szállodai, szakközépiskolai, könyvtári és közösségi tér belsőépítését jegyezte. Ebben az időszakban Jahoda Maja aktívan részt vett műemléki rekonstrukciós feladatokban: történeti épületek belsőépítészeti rehabilitációjában, ahol a múlt értékeinek megőrzését ötvözte a mai kor elvárásaival. Szakrális enteriőrök tervezése - ahol a tér, fény és funkció érzelmi megfogalmazása állt a középpontban - szintén jelentős része életművének. Amikor a 200-es években visszavonult a klasszikus belsőépítészet gyakorlásától, új művészi kifejezésformát talált a hímzésben és textilművészetben. A Ybl Miklós-díjjal és Ferenczy Noémi-díjjal kitüntetett alkotó időszakait rendre bemutató, igényes színes képanyaggal kísért monográfiát függelék, a a fotográfusok és a források felsorolása, valamint az idézetek jegyzéke zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"