Ez a könyv Európa két leghíresebb konyháját, a franciát és az olaszt mutatja be kölyökkutya korukban. Az olvasó egy kötetet, de három szakácskönyvet tart a kezében. Az első szerzője a középkori Francia Királyság területén élt, nevét nem ismerjük, Darida Benedek, a fordító – tudós előszavában – Monsieur Jacques-nak hívja. A második könyv szerzője a mai Olaszország déli részéről származott, talán Nápolyból vagy Szicíliából, az ő neve se maradt ránk, a fordító signor Giuseppének nevezi (nem lehetetlen, hogy főztjét ette Károly Róbert vagy Nagy Lajos királyunk). Jacques és Giuseppe természetesen szakácsok voltak – világlátott, sokat tapasztalt, jól képzett séfek. Tőlük tudjuk, hogyan festett a XIV. század eléjén a francia és a délitáliai konyha. A harmadik szakácskönyv szerzője Ács Bori, a Telex népszerű gasztronómiai szerzője, aki a 700 (!) éves recepteket elkészítette, újragondolta, modernizálta, kontextusba helyezte. Így azután ez a könyv nemcsak egy páratlan jelentőségű, középkori, latin nyelvű gasztronómiai szöveg magyarítása, hanem egy csodás utazás térben és időben. Kulináris kaland. Megkóstolhatjuk a poule au pot, a különböző francia és olasz pacalok, a ravioli vagy éppen a lasagne ősverzióit, és közben még kultúr- és gasztrotörténeti idegenvezetést is kapunk. A francia és az olasz konyha rajongóinak komplex és felejthetetlen élményt ígér Jacques, Giuseppe, Bori és Bence munkája. Cserna-Szabó András író, a könyv szerkesztője „A francia és az itáliai konyha alapozza meg mindazt, ami a mai nyugat-európai gasztronómia. A hazai rendszerváltás után ők lettek a mintáink, olasz éttermek, francia stílusú magas gasztronómia és cukrászat diktálták a gasztrodivatokat az 1990-es és 2000-es években. Később csapódott hozzájuk egy óriási közel-keleti hatás, majd az utóbbi évtizedben rájuk rakódtak az ázsiai konyhák ízei és technikái. E könyv receptjeiben úgy találhatók meg a nyugat-európai konyha alapjai, hogy közben minden étel mögött ott derengenek a közel-keleti elemek, egy szép körforgássá formálva a gasztronómia európai történetét.” (Ács Bori)