A latinul is verselő Gál János afféle új Janus Pannoniusként lépett a pályára, meghökkentő módon a 21. század harmadik évtizedében. Debütkötete megcsillogtatta mindazt a fegyverzetet, amivel a humanista költőket megáldja a Teremtő, a Múzsa, no meg a Könyvtár. Mindenki ennek folytatását várta el tőle, így aztán nagy meglepetésnek számít, hogy ez a második megmérettetés egy verses kisregény, ráadásul szabadon szárnyaló, kötetlen formában. Bizonyára be akarta bizonyítani, hogy nem a forma teszi a költőt, és ő bármilyen terepen sziporkázik. Az ifjú poéta ezúttal Rubidó-Zichy Iván báró, királyi titkos tanácsos, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, majd ’56-os menekült bőrébe bújik, és annak sorstragédiáján keresztül sokkol bennünket. Az Iván báró ugyanis döbbenetes hatással lesz értő olvasójára, mert mellbevágó, akárcsak a múlt, amiről mesél, és a jelen, amire utal.