A Nagy László-életmű jelentős részének a Rákosi-, majd a Kádár-időszakok históriaformálásával és kultúrpolitikájával való szembeszegülés adta a kardinális gondolati ívét. Jánosi Zoltán drámai keretekbe vont életút-szintézise ezt az alkotói küzdelmet állítja a középpontba. A dramatizált oratórium egy magasrendű művészi és erkölcsi minőséget szembesít a történelmi időket irányító politika arcával. Kiemelt módon arra mutat rá, hogy az adott emberi és nemzeti létet markában tartó diktatúra hogyan válik leleplezetté a költői művekben. A sosrsösszegző oratórium fikciót nem tartalmaz, a dokumentumok hitelesek, a kiemelés és az elrendezés kiélesítő reflektorként szolgál a históriai és kultúrtörténeti idő átvilágítására.