Kukorelly Endre mint író, költő, irodalomszervező és olykor politikai aktivista széles körben ismert a hazai irodalmár körökben, az olvasó emberek között: jelen kötete az elmúlt tíz év verseit hivatott egybegyűjteni, azokat reprezentatív keretbe foglalni. Kukorelly legutóbb tíz éve jelentkezett önálló verseskötettel (Mennyit hibázok, te úristen, 201115143), így érdeklődve vehetjük kezünkbe újabb kötetét. A versek alaphangneme, dikciója néhány alapvető vonásban megragadható: általánosságban jellemző rájuk a halál és elmúlás, az elerőtlenedés, elfonnyadás, lassú elapadás tematizálása, ám ezt nem egy lemondó, magát már temetni vágyó költői hang tárja elénk, hanem a sok keserűségen és komor képen átüt a mindig életre vágyó humor és játékosság, a verselés technikai bravúrja, a természet, az élet, az irodalom és a nők szeretete.