Istenem, ne romolj

Kukorelly Endre mint író, költő, irodalomszervező és olykor politikai aktivista széles körben ismert a hazai irodalmár körökben, az olvasó emberek között: jelen kötetet az elmúlt tíz év verseit hivatott egybegyűjteni, azokat reprezentatív keretbe foglalni. Kukorelly legutóbb tíz éve jelentkezett önálló verseskötettel (Mennyit hibázok, te úristen; Kalligram, 2011), így érdeklődve vehetjük kezünkbe újabb kötetét. A versek alaphangneme, dikciója néhány alapvető vonásban megragadható: általánosságban jellemző rájuk a halál és elmúlás, az elerőtlenedés, elfonnyadás, lassú elapadás tematizálása, ám ezt nem egy lemondó, magát már temetni vágyó költői hang tárja elénk, hanem a sok keserűségen és komor képen átüt a mindig életre vágyó humor és játékosság, a verselés technikai bravúrja, a természet, az élet, az irodalom és a nők szeretete.