Az istenek tüze ősi mítosz és égetően aktuális kérdés egyszerre. A legendák mélyén igazság rejlik: az ősnépek az elemi erőket sorsuk urainak, isteneknek látták. Számukra a tűz az életadó hőt, a Nap sugárzó, teremtő erejét jelentette. A tűz mítoszát Hellász istene, Prométheusz testesíti meg, aki megszánta a sötétségben bolyongó embert, és ellopta számára az istenek fényét az Olümposzról. Részvétéért keservesen lakolt – sziklához láncolva, örök kínban. Ez a mű az „istenek öröktüzéről” szól – a Tudás és a Halhatatlanság félelmetesen nagyszerű hatalmáról, amellyel az ember, a törékeny halandó, újra meg újra visszaél. És ahogy a korszakok fordulnak, ennek következményeit ma mi éljük át: krízisek, háborúk, természeti kataklizmák formájában. A Vízöntő korszakának uránikus viharában az ember a természet ellen fordult – s a természet, a Biosz, a tűz, a víz, a levegő és a föld erejével válaszol: vulkánok, földrengések, orkánok, özönvizek és lázadó elemek formájában. A modern tudósok, az ökológusok, szociológusok és futurológusok sokat beszélnek erről a válságról – de minden krízis hordozza saját gyógyszerét, minden betegség a maga ellenszerét. Ez a könyv erre az arkánumra, a megújulás titkára próbálja rávezetni az olvasót. Mert a Halak korszaka lezárult, és a Vízöntő ember megszületett. Nemzedékének az „Uránium Magnum” viharos kihívásaival kell megküzdenie.