Az irodalomtörténész szerző úgy tekint végig az elmúlt évszázad jobbára magyar szépirodalmának alkotásain, hogy módszeresen vizsgálja, miképp jelentek meg a prózai művekben a diákok, a tanárok, az érettségi vizsga, az egyetemi képzés és a tanulás. A bevezető (Az én iskolám) a szerző önéletrajzi vallomása, a maga iskolai emlékeinek fölidézése – az alsó tagozattól egészen addig, amíg szülőként maga is visszajárt az iskolába szülői értekezletekre. Arra a következtetésre jut, hogy a saját iskolai emlékei széttartóak, míg a regénybeli történetek egy-egy sorsra, lineáris életfolyamra vagy témakörre összpontosítók. Könyve első fejezetének (Diákokról) kilenc esszéje közül az első a Légy jó mindhalálig alapján a szorongó tanulóról szól.