„Nem maradt bennem semmi érintetlen. Nincs más esélyem az életre, mint újraszülni magamat. Megtalálni saját, legbensőbb, törött intimitásomat, és újraépíteni belülről ezúttal.” Tisza Kata az intimitás számos rétegét fejti fel a születésünk pillanatától, az ősintimitás megélésétől, a gyerekkort végigkísérő családi intimitáson át a felnőttkorban megélhető különféle intimitásokig, ami a baráti, párkapcsolati, szülői, terápiás és önmagunkkal megélhető intimitásokig terjed. Ezek dimenziói rendkívül gazdagok: érzelmi, intellektuális, spirituális, egzisztenciális, szexuális és olyan további rétegeket mutat meg, amire meglehet, hogy nem is gondoltunk. Hogy mit tartunk intimnek, azt meghatározza az eredeti családmodellünk, az egyéni alkatunk, de az adott társadalmi normák is, így sajnos nem minden esetben beszélhetünk valódi intimitásról. Létrejöhetnek sérült formái az intimitásnak, amelyek az intimitás látszatát nyújtják, devalójában pusztítanak. Olvashatunk gyászról, fájdalomról, tisztánlátásról, álmokról és mindarról, ami gúzsba köti, illetve felszabadítja az embert. A mű egyszerre mozog a szakmai láttatás és a fiktív történetmesélés területein, és egyszerre mutatja a szeretet, őszinteség gyógyító erejét, s ezzel párhuzamosan a hazugság, árulás, kihasználás, álintimitás megjelenését és kínkeservét, ami hasadást okoz az egyénben és a kapcsolataiban egyaránt. Végigvezet az emberi létezés egészén, és segít közelebb kerülni az önmagunkkal való intimitáshoz, a hamis szerepektől való tisztuláshoz, amin keresztül a világ is közelebb jöhet, őszintébben és valóságosan, egészen a visszatalálásig a saját legcsupaszabb önmagunkhoz, a létezés öröméhez és szabadságához.