Filotás Karina verseiben legjobban a képeket szeretem. Hogy pazar bőséggel követik egymást. A természetességet, ahogy egyik metaforából a másikba lép. Hogy olykor csak a tárgyak cselekedeteit listázó mondataiból összeáll valami máshogy aligha kimondható. Hogy saját szavai vannak a szószagú, gyerekkori magányra – és a szószagú gyerekkor utáni honvágyra. Hogy felnőtté válás közben is megőrizte a gyerekkorát. Ez a kötet meghívás. Gyűljünk a játszótérre, tartsunk törzsi tanácsot. Hogyan tovább a panelházak között. Sirokai Mátyás