Filotás Karina bemutatkozó kötetének nyitó verse a Prológus hagyományos költői szerepfölfogásra utal; a szerző pontosan érti, tudja, miért fontos a líra, miért lélekemelő a költészet. Ez a tudat pedig rendkívüli képalkotó tehetségében ölt alakot; szóképei nem egyszerűen pazar bőségben követik egymást, hanem természetes módon, organikus ívvel mennek át egymásba. Ezek a képek, hasonlatok, metaforák összeállnak egy nehezen definiálható egésszé, sokat mondó, még inkább sokat sejtető összképpé. Például a Pengető című vers egy nyáresti veranda leírása, a tárgyak, a tompa fények, a moccanásnyi helyzetek pontos képsora, a végén meg kialakul az összkép, amely annak az emberi vonásnak az ábrázolata, amely szerint a figyelem hajlamos a hangokra koncentrálni, nem a csöndre.