Montaigne híres műve óta az esszé önálló műfaji besorolást vindikált magának a prózai szövegek között, s noha az eszmefuttatások filozófiai, társadalmi, művészeti és esztétikai témákat ölelnek fel – az esetek döntő többségében –, éppen illékonyságuk, nehezen megragadható karakterjegyeik miatt állnak ellen a szigorúan vett tipológiai kísérleteknek. Hévizi Ottó is egy olyan szabad játékteret nyit meg szövegei révén és szövegei számára, ahol a gondolat kötöttségek nélkül kalandozhat, teret és időt átívelve merülhet el a szemlélődésben, az oda- és a befelé fordulás öncélú örömében. A jelen kötet, amely a Kalligram Kiadó és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közös gondozásában jelent meg, a szerző harminckét esszéjét foglalja magában az elmúlt három és fél évtizedből.