Az érezhetően kezdő verselő a szerelemről ír, de szerencsésen elkerüli az amatőrök típushibáját, a kiáradó, túlcsorduló érzések stilizálatlan kibeszélését, az ömlengést. Varsányi Edina érzékeli, hogy a szerelem nem csupán a boldogság és boldogtalanság hullámzása, nem egyszerűen beteljesülés és csalódás kettőssége, de tudja, létezik olyan vonása is, hogy a szerelmes szív magáért az érzésért, a képzelt örömért rajong. Sőt, túllép a szenvedély és a szenvedés ellentétén, önkeresése tapasztalatait is rögzíti, innét is eredhet a kötet címében használt múltidő. További rokonszenves tulajdonsága, hogy tudatosan építi föl kötetét, amely érzelmileg hullámzó történetet elbeszélő poémaként olvasható, mégpedig a líra, a napló, a monológ, a vallomás műfaji sajátosságainak egyvelegével előadva.