A XXI. század embere egyre jobban vagy helyesebben mondva új formájában tapasztalja meg, hogy napról napra élünk. Élettörténeteink töredezetté válnak, míg a változások viharszerű forgataga már-már kioltja a lélek pislákoló mécsesét bennünk. Mi marad így belőlünk, mit adunk tovább? Hogyan lesz egyéni életünk ablak a végtelenségre? Sokfelé keresik az emberek a választ erre a kérdésre. Katolikus keresésünk Istenre irányítja figyelmünket, aki nem más, mint a szeretet Istene. Ő a garancia arra, hogy mindennap fellobbanhat bennünk a láng, az önzetlen szeretet lángja. Mindennap szükségünk van egy tőle származó szikrára, amely a bennünk halmozódó száraz érzéseket lángra lobbantja, hogy annak melegével és fényével a körülöttünk lévő teremtett világhoz, a fiatal generációkhoz és világunk kitaszítottjaihoz forduljunk. Az Ignáci szikrák napról napra hordoz egy-egy ihletet Loyolai Szent Ignáctól, amely ma is elgondolkodtat, meghökkent, fejtörést okoz, felvillanyoz vagy éppen felvilágosít. Több száz év távlatából is segíti szellemünket és lelkünket tisztulni és új fénybe öltöztetni.