Leveles Ibolya második verseskötete őrzi poézisének megismert vonásait, így a nem egyszerűen tömör kifejezésmódot, hanem a lényegkeresés és a kihagyások összhatását, a gondolatgazdag, ám szilánkos versbeszéd talányosságát. A kötet egyik ajánlója, Hegedűs Gyöngyi azt kérdi: e versek miniatúrák vagy ikonok. A mindig célba tartó, minimalizált versbeszéd elemei ráadásul olyan képpé állnak össze, mintha egy rítust vagy liturgiát alkotnának. Ilyen értelemben nagy szerepe van az öt ciklus egymásra következésének és belső fölépítésüknek, továbbá a latin szófordulatoknak, a mitológiai és bibliai utalások alkalmazásának. Maga a kötetcím is talányos, hiszen az „igenem” jelenthet sajátos beleegyezést, de lehet az igen és a nem szavak összevonása is a tétovaság kifejezésére.