Miként sajátította ki 1950-től az ÁVH a büntetés-végrehajtás egyes intézeteit? Hogyan teltek az őrizetesek mindennapjai a cellákban és az úgynevezett külmunkahelyeken a Közérdekű Munkák Igazgatósága által felügyelt rabmunkáltatási rendszerben? Milyen intézkedésekkel igyekeztek biztosítani, hogy az 1953 nyarát követő hónapokban az internálótáborokból és a büntetés-végrehajtás különböző objektumaiból szabadulók hallgassanak a velük történtekről, s meghurcoltatásuk örökre „állami titok” maradjon? Mások mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphat, aki kézbe veszi forráskiadvány-sorozatunk első, a Rákosi-korszak legsötétebb, 1948 és 1953 közötti éveit felölelő kötetét. Válogatásunk elsődleges forrásbázisát a büntetés-végrehajtás zárt világával kapcsolatos dokumentumok képezik, de emellett olyan iratok is helyet kaptak benne, amelyek fontos adalékokkal szolgálnak az államvédelem és az igazságügy korabeli történetéhez, megvilágítva többek között azt, hogyan avatkozott bele a Péter Gábor vezette politikai rendőrség – még az akkori jogszabályokat is áthágva – a korabeli büntetőeljárások menetébe.