A jeles prózaíró mondhatni telibe találta, már könyve címével is a témát; a korszak névadó politikusa és a rezsim beszédmódjának persziflálását, inverz megjelenítését adja vissza ez a regény. A Kádár nevével jelzett éra jellegét illetően sok a mai konfabulálás, a hiedelem és a Csaplár-regény erre a mesés, ködösen mitologizáló beszédmódra utal ironikusan, a Mátyás király mondáknak megfelelően. A szöveg is eltalál egy tárgyilagosnak tetsző, a mondákra és a félig meddig igaz eseményekre illő hangnemet, melyben a valóságos részletek, a fél-pletykák is a képtelen, az idealizálásban önmagát leleplező tónustól nyernek humort és ironikus atmoszférát.