Új könyvében Hoffmann Kata korábbi, Megsebzett gyermekkor (202425019) című kötetének gondolatmenetét folytatva azt vizsgálja, miként befolyásolják az ártalmas gyermekkori élmények a felnőttkori kapcsolatokat, különösen a párkapcsolatokat. A szerző arra keresi a választ, hogyan épülnek be a korai sérülések a kötődési mintákba, és miért ismétlődhetnek meg felnőttkorban a gyermekkorban megtapasztalt elhanyagolás vagy bántalmazás bizonyos helyzetei. A kötet két, műfajilag is elkülönülő részből áll, amelyek ugyanazt a problémát előbb egy személyes történeten, majd pszichológiai magyarázatokon keresztül közelítik meg. Az első rész 104 rövid, monológjellegű szövegből építi fel egy diszfunkcionális családban felnövő nő életútját, bemutatva, miként élnek tovább korai sérülései későbbi párkapcsolataiban. Bár Hoffmann női nézőpontból beszéli el a történetet, az ábrázolt kapcsolati és pszichológiai problémákat nem kizárólag nőkre jellemző jelenségekként tárgyalja. A második, ismeretterjesztő rész az első fejezetekben megjelenő tapasztalatokat értelmezi, többek között a diszfunkcionális és az „elég jó” család, a kötődés, az érzelemszabályozás és a testi tünetek kérdéseivel foglalkozva. Külön figyelmet kap a bántalmazó kapcsolatok működése és társadalmi beágyazottsága, valamint azok a transzgenerációs folyamatok, amelyek révén a feldolgozatlan sérülések a következő nemzedék életére is hatással lehetnek.