Egy norvég család hétköznapinak induló, de melankolikus, befulladt drámába hajló hétvégéjének a krónikája Marie Aubert regénye. A család - az apa, Bård, a felesége, Ellen, a gyerekeik, Linnea, Eirik és Sivert, a nagynéni, Hanne és a nagypapa, Nils - azért gyűlnek össze egy májusi szombaton, hogy megünnepeljék Linnea konfirmálását. Az alkalom ünnepi kellene, hogy legyen, felhőtlen együttlét, ám ehelyett a sors úgy fordítja a dolgokat, hogy valamennyien kénytelenek szembesülni azokkal a felszín alatt futó diszharmonikus áramlatokkal, amelyekről eddig nagyon igyekeztek nem beszélni. Órák alatt hull le róluk a boldog család máza, s kiderül, hogy valójában valamennyien elégedetlenek és magányosak, traumákkal és titkokkal küzdenek, változtatni akarnak - idegenek egymás számára. Bårdnek egy ideje viszonya van egy fiatal nővel, Kaiával, és egyre jobban irritálja a felesége, a családja; Hanne arra készül, hogy elmondja, egy nővel él együtt; vagy Linnea, aki teljesen letaglóz, hogy a barátnője, Ingrid "ghostingolt"... Egymás mellet, s nem együtt élik az életüket, mind más-más álarcot viselnek, sok ideje - valójában évek óta - hazudnak a többieknek és önmaguknak is, olyannyira, hogy már ők sem tudják, kik ők valójában, a máz nélkül. Eddig automatikusan pergették a napokat, s közben nagyon ügyeltek rá, hogy ne beszéljenek az érzelmeikről. Amennyire a könyv nem hosszú, mégis mélyre megy - és nem kínálja fel a happy end kényelmes megoldását. A lélektani árnyalatú, realista családregényeket kedvelő olvasók figyelmére számíthat Marie Aubert műve.