A szerzőpáros olyan életvezetési módszert dolgozott ki, amelynek az alapja az idő megfelelő beosztása. A dolog nem tűnik valami forradalmi ötletnek, pedig nagyon fontos problémára mutat rá, egy olyan általános működési zavarra, amely sokak életminőségét rombolja, negatív irányban befolyásolva döntéseiket, sorsukat, folytonosan akkumulálva a stresszt, aggodalmat. Ez nem más, mint az időhöz való rossz, megbillent egyensúlyú viszony: sokan valósággal rabjai múltnak, elméjüket, lelküket foglyul tartják hajdani események, személyek, s így képtelenek a jelenben érdemben részt venni, tervezni-formálni a jövőt. Philip Zimbardo és szerzőtársa az időperspektíva-módszert dolgozták ki azzal a szándékkal, hogy segítsen helyreállítani a megbillent arányokat, a múltat helyén kezelni, s megfelelő figyelmet fordítani a jelenre, jövőre. Az első részben elmagyarázzák, miként befolyásolja életünket az általunk élt, alkalmazott időperspektíva, amely ha rossz, melegágya a szorongásnak, depressziónak, valamint a mérgező kapcsolatoknak, mely utóbbival kiemelten foglalkozik a második rész. A folytatásban olyanokról esik szó, mint a megfélemlítő személyiségek és áldozataik közti sajátos pszichodinamika; az elkerülés-elutasítás folyamata; az időperspektíva a szexuális életben, és a szülői szerepkörben; vagy a stressz hatása az időperspektívára. Az utolsó fejezet témája a boldogság és az "értelmes élet". A kiadványt szójegyzék, a Zimbardo-féle kérdőív, irodalomjegyzék és mutató zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"