A 19. század közepe táján gazdagon virágzott az Attila-tárgyú irodalom, különösen a dráma terén íróink többnyire szerelmes hősnek rajzolták meg Attila alakját. Kedvelték a romantikus indítékokat, ezért leginkább a hun király titokzatos halálát dolgozták fel legszívesebben. A nép és az ifjúság számára a század végén is többen feldolgozták Attila történetét, így Böngérfi János néptanító, ifjúsági író (A hunok és a híres Attila vagy Etele király dicső históriája, 1894). A jelen, reprintben olvasható Hún mondák (1896) című kötetét az ifjúságnak szánta, hol versben, hol prózában elbeszélve a nagy lovasnép teljes, általunk is ismert történetét.