A norvég filozófus ismeretterjesztő művében az emberi ostobaság természetét, megnyilvánulásait és társadalmi következményeit vizsgálja filozófiai és pszichológiai megközelítésben, a szélesebb olvasóközönség igényeihez mérten összetett formában. A szerző abból az alapvető felismerésből indul ki, hogy az ostobaság nem egyszerűen az intelligencia vagy a tudás hiányát jelenti, hiszen a legműveltebb és legokosabb emberek is képesek meghökkentően ésszerűtlen döntéseket hozni. A könyv ezért különbséget tesz a tudatlanság, a tévedés, az értelmi képességek korlátai és a rossz ítélőképesség között, miközben arra keresi a választ, mitől válik egy gondolat vagy cselekedet valóban ostobává. Svendsen a filozófiatörténet gondolkodóinak meglátásait a kortárs pszichológia eredményeivel kapcsolja össze, hogy feltárja az önámítás, a túlzott magabiztosság és a megalapozatlan meggyőződések működését. Különös figyelmet fordít arra, hogy az emberek hajlamosak mások ostobaságát könnyen felismerni, saját tévedéseiket azonban gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy utólag igyekeznek megmagyarázni. „Az az idióta játssza a legnagyobb szerepet az életedben, aki reggelente szembenéz veled a tükörben” – olvashatjuk a kötet alapvető üzenetének magvas összefoglalóját. A mű egyik központi állítása szerint a bölcsesség nem pusztán az egyéni gondolkodás teljesítménye, hanem mások véleményének meghallgatását, saját korlátaink felismerését és meggyőződéseink felülvizsgálatának képességét is feltételezi.