Tóth Julcsi legújabb verseskötete a szinesztéziára épülő poétikát aknázza ki (erre utalhat az első ciklusban a Szinesztézia című költemény); a kötetben a szerelem és az evés, a vágyakat ingerlő test és a vágyakat ingerlő étel keveredik össze szétszálazhatatlanul. Az ember testi létezésének megtapasztalása, elemi erejű döbbenete a megzabolázhatatlan hormonok, illetve a kínosan hangosan korgó gyomor révén tudatosul mindenkiben, köztük a lírai énben is. A provokatív, sajátos hangvételű, s a kortárs líra értő olvasóit minden bizonnyal a későbbiekben is magával ragadó líranyelv ezt az összekapcsolódást, testek, alapanyagok, élet és halál, szerelem és szexualitás, evés és testiség viszonyrendszerét helyezi el saját költői koordinátarendszerében.