„Ám a magyarok csak Pomarancio freskóit bámulják, a kerengőben. – Mi ez, fiam? – kérdezi egy bácsi, borzalommal vegyes kíváncsisággal. Éppen olyan képre bámult, ahol ügyes hóhérok forró ólmos kádban főznek három mártírt, Vitust, Modestust és Crescenciát. – Tetszik tudni, itt volt hajdan a pretoriánusok laktanyája. Ők kínozták és végezték ki a római mártírokat a tizennégy nagy keresztényüldözésben. Az ő vértanúságukat ábrázolják a freskók. – Pretoriánusok? Kik voltak azok? – Hát olyan római ávósok, tetszik tudni. Egyből mindent megértettek. Áhítattal ballagtak végig, s imádkozva szemlélték a képeket. A keresztre feszítést, vízbe fojtást, lefejezést, szemkitolást, felnégyelést, akasztást, elevenen való elégetést, hasfölmetszést stb. Láthatták, ez a mi templomunk.” (Részlet a kötetből) Ebben a kötetben szereplő, önéletrajzi ihletésű kisprózákat Szörényi László 28 évvel ezelőtt publikálta először. Most, az irodalomtörténész 80. születésnapjára, életműsorozatának nélkülözhetetlen darabjaként újból megjelennek. Két  akkor valamilyen okból kicenzúrázott  írással és az egykori (1956. évi) imádságoskönyvecske-naptára még több Szörényi-gyerekrajzával bővítve ajánljuk az olvasóknak. Szörényi mindentudása, bölcsessége, egészen kivételes empátiakészsége, szeretetreméltósága és ezzel együtt iróniája, szarkazmusa hatalmas élvezetet nyújt az olvasónak. Az NKA támogatásával.