Az esszéíróként megismert Bóna László ezúttal autofikciós regénnyel jelentkezett, édesanyja és édesapja halálának krónikásaként. Bár a Hosszú, sötét előszoba az időskorról, a betegeskedésről, az elmúlásról, a gyászról szól, azért az epikum sodrásában az elbeszélő alakja, élettörténete, gondolkodásmódja, habitusa is centrális szerepű. Ennek azért is van jelentősége, mert a könyvben igen fontos motívum a szülő-gyermek kapcsolat. Az író az idősíkokat követhetően váltogatva idézi föl gyermekkorát, ifjúsága éveit, majd megrajzolja annak a felnőttnek az alakját, aki kénytelen végignézni szülei agóniáját.