Kristó Tibor évtizedeken át a csíkszeredai napilap munkatársa volt; zsurnalisztikai munkásságával párhuzamosan költő is. Az általa művelt két műfaj műveiben összeolvadni látszik, hiszen publicisztikáját a líraiság, költészetét a valóságközeliség egyéníti. E verseskötete már címével jelzi, hogy a költő a szűkebb haza, az otthonos táj lelkének ábrázolója; versbe foglalja ama benyomásait, tapasztalatait, amelyeket riporterként terepmunkája során szerzett. Valóságközeli lírai realizmusa azonban nem jelent földhöz ragadtságot vagy a riporttémák szimpla lírai átstilizálását, Kristó Tibor valódi költő, aki az anyanyelv lírai „nyelvjárását”, a versbeszédet tökéletesen birtokolja.