Lengyelország dél-nyugati szegletében, a cseh határtól nem messze fekszik a sziléziai ipar- és bányászváros, Wałbrzych. Itt, pontosabban a város szélén felhúzott lakótelepen, a helyiek által csak Homokhegyként emlegetett sivár paneldzsungelben játszódik Joanna Bator családregénye, amely három nő - nagyanya, anya és leány - egymásba fonódó élettörténetét meséli el. A legidősebb, Zofia a második világháború után fél évvel szüli meg kislányát, Jadziát - immár özvegyen. Férje ugyanis a felszabadítás előtt nem sokkal halt hősi halált, vagy ahogy a környéken terjesztik, fulladt vízbe részegen. Jadzia azonban nemcsak e történettől, hanem származása zűrzavaros változataitól is nyomasztva nő fel: a helyi pletykalánc ugyanis "hivatalos" apja mellett még esélyes befutónak tartja a Zofiát megerőszakoló kollaboránst, valamint a padláson annak idején rejtegetett zsidót is. Nem csoda, hogy Jadzia szinte még kislányként menekül házasságba Stefannal. Hamarosan világra jön a kislányuk, Dominika, aki nemcsak alkatában - sötéten izzó szemében, fekete hajában, karcsúságában - különbözik a szüleitől, de mentalitásában is: ő már a változás, a múlttal való leszámolás, az új, jobb, más élet reményének a gyermeke. A pazar jellemábrázolás mellett a közelmúlt Lengyelországáról is hiteles képet adó regény a színvonalas kelet-közép-európai szépirodalom iránt érdeklődők olvasmánya. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"