A berlini fal ledöntése, a német újra egyesítés után az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén élő anyák közül sokan nyíltan megfogalmazhatták azt a szörnyű gyanújukat, hogy újszülött gyermekük – az orvosok állításával szemben – nem halt meg, hanem elvitték orvosi kísérletekhez, a szervkereskedelem hálózatához kerültek, netán a rendszerhez hű, gyermektelen házaspárokhoz kerültek örökbefogadásra. A kétségüket alátámasztotta az a tapasztalat, hogy az NDK a gyermekeket lényegében állami tulajdonban levő bábukként kezelte, hiszen ismertek voltak az államilag szervezett bűncselekmények, mint a versenysportban induló gyerekek kényszerű doppingolása, vagy a javító intézetekben való drasztikus bánásmód kérdése.