Mivel nem vonhatjuk ki magunkat az oktatás rendszeréből, s teljesítményünket egyelőre a mai magyar rendszer a vizsgákon keresztül méri, azokra osztályzatot kapunk, amíg nem változtatják meg gyökeresen a rendszert (amire, valljuk be, a közeljövőben nem sok esély lesz), meg kell tanulnia együtt élni az újabb és újabb generációknak a dolgozatírás, a felelés, a vizsga izgalmával. Azzal az olykor produktív, máskor éppen ellenkező hatást kiváltó mentális állapottal, ami együtt jár a tudásunkról való beszámolással. A jelen kötet szerzője szeretne mindenkit megnyugtatni, hogy bár kevés felemelőbb és megnyugtatóbb érzés van egy jól sikerült feleletnél, a sikertelen vizsga nem a világ vége, egyszerűen csak egy másik alkalommal kell majd számot adnunk arról, mennyit is tudunk valójában.