Filmtörténeti kritikagyűjteménye (A VHS gyermekei : a kilencvenes évek meghatározó filmélményei; 202423062) és a filmvilágot a krimi oldaláról bemutató regénye (A detektív, aki tintahalakkal álmodott; 202515196) után Lichter Péter esszéken és tanulmányokon keresztül teszi világossá a filmesztétika és -kritika iránt érdeklődő olvasóknak, hogy mit is gondol a kísérleti filmekről, miét ragadták magukkal a filmvászonra álmodott költemények az egyetem első éveiben, s hogy miért nem akar „normális” filmeket forgatni a kísérleti filmek helyett. Megannyi kérdés, amelyek közül némelyik kifejezetten személyesnek tekinthető, átlépi a távolságtartó szakmaiság kereteit, s érzékeny közelségbe hozza az alkotót olvasóival. Mivel Lichter Péter személyében különféle identitások szimultán kibomlásával van dolgunk: filmkritikusként, egyetemi oktatóként és íróként egyaránt elismeri a szűkebb szakma és a tágabb közönség – a filmrendező Lichterről is hasonlókat mondhatunk, mégis, a legnagyobb nehézség, ahogy a szerző fogalmaz nyitó gondolatai közepette, hogy a kísérleti filmeknek nemhogy piaca, de rendes forgalmazói közege sincs.