Pollmann Teréz könyve egy család Olaszországba költözésének a története. A szereplők útja nemcsak földrajzi, hanem belső utazás is: az újrakezdéstől való félelem legyőzésén át az olasz életérzés nyugalmáig. „Hogy fogom kibírni mindazt, ami előttem áll, szorongtam. Milyen jó lett volna itt maradni ebben a házban, amit annyira szeretünk! Nyáron a kerti tavunk partján üldögélni, csodálni a leanderek és a tavirózsák virágait. Télen a kandallóban lobogó lángok surrogását hallgatni, fotelbe kuporodva. Miért van tele az ország uszítással, gyűlölettel? Olyan ez a külföldre költözés, mintha a tengerbe vetnénk magunkat. Hánykolódunk majd, nem tudjuk, milyen mély, hol a part. Nagyon félek.” (Részlet a könyvből)