„Remélem, hogy ennek a könyvnek az olvasása során megtaláljuk az ösvényt, amely kivezet minket a gyászból – lassan, lépésenként, a maga idejében, akkor, amikor már kész rá a lelkünk. A gyász nem múlik el, csak megtanulunk vele élni, megszokjuk jelenlétét, beépül életünk valóságába. Ehhez szeretnék támaszt nyújtani azoknak, akik velem együtt koptatják a lélek száraz, repedezett, néhol könnyektől sáros tájait.” Nehéz és személyes témát választott dr. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus. Hogyan éljük túl a szeretett személy elvesztését? Hogyan mehet tovább az élet, mikor az számunkra megállt? A gyászban kezdetben csak egy célunk van: csökkenteni az elviselhetetlennek tűnő fájdalmat. De vajon hogyan juthatunk el oda, hogy ne csak elviseljük a veszteséget, hanem fejlődjünk is általa? Az igazi gyógyulást az hozza, amikor képesek vagyunk saját sérüléseink feldolgozásával növekedni és magunk megértése révén másokat is megérteni, idővel pedig más szenvedők mellé is odaállni. „Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen?” Wass Albert