C. L. Skach izgalmas és provokatív állítása alapjaiban kérdőjelezi meg a társadalom működésmódját, legalábbis ahogy azt a teoretikusok, jogelmélészek és politológusok látni és láttatni akarják. A szerző komoly szakmai, kutatói múlttal a háta mögött, valamint a terepen töltött évek révén tudja és meri is megfogalmazni érvényesnek tekinthető gondolatait. Az olasz kutató ugyanis úgy gondolja, hogy „a jó társadalmi rendet nem a törvények és az állam biztosítják, hanem nekünk kell létrehoznunk”. Cindy Skach nem egy újanarchista kiáltványt tesz közzé, a szerző nem vesztette el hitét a törvényekben, a jog által garantált biztonságban, valamint az állam intézményében, viszont úgy gondolja, hogy ez önmagában nem elég. Nem elég például egy korábban diktatórikus keretek között élő társadalomnak új alkotmányt és törvényeket adni, amelyeket mindenkinek be kell innentől fogva tartania, ez a legritkább esetben fog hosszabb távon is működni. A siker csak akkor garantált, ha a makroszintű változások mellé a mikroszintű közösségek, a lokális társulások, s végső soron az egyén is odaáll. Felülről nem lehet a jó társadalmat rákényszeríteni egy közösségre. A Bolognai Egyetem kutatója mindenekelőtt a jogból levonható tanulságokat és belátásokat összegzi, majd a hiányból fakadó kérdések megoldása felé tereli olvasóit. Ezek között találjuk a jogérvényesítés fontosságát, tehát nem elég a garantáltnak gondolt jogbiztonság, ha az egyén nem tudja, azt hogyan tudja kihasználni, azzal tudatosan élni. Majd a lokális közösségek fontosságára hívja fel a figyelmet, ami magában foglalja a közösségi terek látogatását, a városi terek feltöltését, vagy akár a közösségi kertekben való zöldségtermesztést.