Az MMA Kiadó Pars Pro Toto sorozatában megjelent Hogyan írjunk regényt? című kötet két meghatározó 20. századi spanyol nyelvű alkotó, Miguel de Unamuno és Mario Vargas Llosa egy-egy írását helyezi egymás mellé a regény születéséről. A spanyol filozófus, regényíró és esszéista Unamuno 1927-ben megjelent Cómo se hace una novela című műve műfajilag nehezen besorolható, önreflexív próza, amelyben az esszé, az önéletrajz és a fikció határai folyamatosan elmozdulnak. A száműzetés tapasztalatából táplálkozó szövegben az alkotás menekülésként, önvizsgálatként és szellemi ellenállásként jelenik meg, miközben a képzelt regényhős, U. Jugo története az író saját létkérdéseivel kapcsolódik össze. Vargas Llosa 1971-es Historia secreta de una novela című esszéje másfajta műhelyvallomás: A zöld palota keletkezéstörténetét rekonstruálva mutatja meg, miként alakulnak át az életrajzi élmények, emlékek, utazások és történelmi tapasztalatok regényanyaggá. A Nobel-díjas perui szerző számára a regényírás tudatos konstrukció, amelyben a személyes tapasztalatok nyelvi és formai munkán keresztül válnak irodalmi valósággá. Bár a két írás közel fél évszázad különbséggel és eltérő poétikai helyzetben született, közös bennük, hogy a regényt nem pusztán műfajként, hanem az önmegértés és világértelmezés eszközeként gondolják el. A magyar kötet egyik legnagyobb erénye, hogy Unamuno filozofikus, egzisztenciális és önreflexív szövegét Vargas Llosa gyakorlatiasabb, alkotáslélektani műhelyesszéjével olvastatja össze. A két mű így egymást kiegészítve mutatja meg, hogy a regény megszületése egyszerre belső kényszer, személyes számvetés és tudatos művészi formaadás.