A budapesti Sapientia Hittudományi Főiskola frissen kinevezett rektora, Fehérváry Jákó bencés szerzetes 2010 óta állandó szerzője az Új Ember katolikus hetilap liturgia-rovatának. Az ott megjelent írásait tematikus csoportosításban, a Magyar Kurír és a Bencés Kiadó közös gondozásában napvilágot látó kötetben gyűjtötte egybe. A szerzőt a liturgikus jegyzetek megírásakor az a meggyőződés vezette, hogy az egyház istentiszteletéhez hozzáférni csak a valódi tapasztalás elemi szintjén lehet: közös liturgikus utunk csak emberségünk és a teremtett világ tiszteletén keresztül vezet a Szenttel való személyes találkozáshoz. A liturgikus mozgalom nagy felfedezése, hogy a keresztény istentisztelet az egész népre tartozik: talán épp otthonainkban, a terített asztalnál, kenyerünket egymásnak megtörve, a másik tányérjába ételt merítve, poharába bort öntve, közösen énekelve, az esti családi imánál vagy épp a csillagos ég alatt minél többet tartózkodva tudnánk visszatalálni a szertartásoknak ahhoz a világához, amelynek Jézus tanítása az alapja. „Ha tehát, Szent Benedek buzdítására, bensőnket össze szeretnénk hangolni az egyház »hangjával«, a legjobb út ehhez a figyelmen keresztül vezet. De nem a ráncolt homlokú, az önmagán erőszakot téve koncentráló ember figyelmét kívánja a liturgia… A teljes ember jelenlétét, odaadását kéri, aki készséggel adja át szívét, hogy egyházában, egyházával dicsőítse az Istent. Így lesz a liturgia egész életünk istentiszteletének csúcsa és forrása, mintája és beteljesedése” ‒írja a szerző teológiai érdeklődésű olvasóinak szánt könyvében. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"