A prózaíró Szeifert Natália úgy határozza meg foglalkozását, hogy író, szerkesztő, szemlélődő. Csakugyan remek megfigyelőként mikroszkopikus pontossággal ábrázolja új regényében főszereplője minden életmozzanatát, gondolatát, mikrovilágát. A mű főhőse a nyugdíjas egyetemi fizikatanár, aki egyedül él káposztásmegyeri lakásában, felesége meghalt, a fia másutt él; a férfi alapvetően magányos alkat. Kényszerű kapcsolatot tart a szomszéd Rudival, akinek olykor a segítségére számít; régi barátja, János Amerikában él, bár éppen hazatelepedni készül.