Hó. Egyetlen szó a levegőben megfagyott víz végtelen sokféle formájára. A hó tanulmányozása egyszerre fizika, kémia, meteorológia, antropológia, földrajz, költészet és képzőművészet. A hó: remény – ami évről évre megújul. És történelem is. A Földön 2,4 milliárd évvel ezelőtt hullott az első hó. A világ legrégebbi, kézzel készített sílécei ötezer-négyszáz évesek, még az egyiptomi piramisoknál is vénebbek. Az emberiség számára a hó hol szövetséges, hol ellenlábas volt; számtalan művész merített belőle ihletet; lélegzetelállító tragédiákhoz és túléléshez biztosított alapanyagot. Eddig mindig velünk volt. Most viszont olvadásnak indult. Sverker Sörlin svéd környezetvédő tudós hópehelyfinomsággal megkomponált könyvében, melyben a tudomány és történelem rétegeit személyes élmények gazdagítják, ezt a sokrétű csodát veszi alaposan szemügyre – és felteszi a kérdést: mi lesz velünk, ha elveszítjük?