Az erdélyi születésű filozófus, esztéta, művészeti író ugyan 1990 óta Magyarországon él, ám válogatott elbeszéléseinek e kötetéből az derül ki, hogy emlékei, gondolatai, érzelmei mindmáig szülőföldjéből erednek, írásművészete onnét táplálkozik. A sokat mondó Hívó hangok darabjai egyúttal keresztmetszetét adják a szerző szépírói munkásságának. Az első elbeszélés címe, Életképek a múltból az egész könyv tartalmát kifejezi. Aniszi Kálmán ebben "cseperedő fiú" korára emlékezik, amikor a II. világháborút követő idők behavazott falujának képét megrajzolja. A szomszédjukban élt az öreg Potrohos, a magának való, magányos, mogorva vénember, aki egy nap "megpatkolta" a fiú családjának macskáját. Mint kiderült, a kandúr rendszeresen megdézsmálta az öreg kamrájának kolbászkészletét. Néhány nap múlva a megkínzott kandúr elpusztul, egy év múlva a Potrohos is meghal.