Három megkerülhetetlen, alapvető fontossággal bíró fogalmat követve állítják egymás mellé, dialogikus viszonyba a jelen kötet szerző az ókori egyházatyák tanait a kora újkori teológus és filozófusok belátásaival. A tanulmánykötet a hit, a kegyelem és az akarat terminusait vizsgálva tárja fel a két, igencsak távoli korszak teológiai és filozófiai sajátosságát, valamint a látszat ellenére nagyon is közeli, egymásra ható kapcsolatát. Noha kronologikusan az antik egyházatyák élvezik az elsőbbséget, nem lehet úgy tenni, mintha a skolasztikusok vitái, a janzenista törekvések, valamint a filozófia és teológia egyéb kora újkori eredményei ne lennének befolyással arra, miként olvassuk és olvassuk újra az egyházatyák műveit. Kendeffy Gábor előszavából értesülnek arról az olvasók, hogy a tanulmányok eredetileg egy 2023-ban megrendezett konferencián elhangzott előadások írott változatai, a szakmai diszkusszió túlmutat a kötet lapjain. A kínálkozó történeti áttekintés helyett a szerkesztési elveket a mellérendelés, az összevetés aktusa határozta meg. Az ókeresztény szerzők között megtaláljuk – a bibliai, elsősorban újszövetségi helyek mellett – Órigenészt, Ágostont, Ambrosiastert és a kappadókiaiakat, Aranyszájú Szent Jánost és Pelagiust. A kora újkorban alkotó gondolkodott között feltűnik Kálvin János, Luther Márton, Agrippa von Nettesheim, Louis de Moli, Blaise Pacal és Isaac Newton. A fontos kérdések között kiemelt szereppel bír a predesztináció, melyet a kegyelem és az emberi szabad akarat relációjában vizsgálnak, valamint a keresztény hit alapvető kérdései.