Veszprémy László (1958) történész, hadtörténész, az MTA doktora, a magyar középkor, különösen a középkori hadtörténet, historiográfia és latin paleográfia elismert kutatója. A kiváló kutató legújabb monográfia angolul jelent meg és az Árpádok korának, vagyis a magyar államiság első három évszázadának történetíróit és krónikásait, egyáltalán a történetírói hagyomány alakulástörténetét tárgyalja. A középkori történetírás a korszak komolyabban kutatott fejezetei közé tartozik, elég csak felidézni Kristó Gyula máig jelentős művét, melyben a középkorász végigvezeti olvasóit az egész középkoron (Történetírás a középkori Magyarországon; 200221225). Veszprémy László hiánypótló, s a nemzetközi diskurzusba is beépülő, jelentős munkája tehát az Árpádok idejére helyezi a fókuszt. A bevezetőből megismerjük a korszak történetírói gyakorlatát, a jelentősebb műveket és azok keletkezéstörténetét. Majd az első nagyobb fejezet a magyar történetírás kezdeteit nézi meg közelebbről. Ennek tárgyalásakor a nyugati minta, a latin kereszténység megkerülhetetlen. Legyen szó Anonymus Gestájáról, vagy a német és más nyelvterületen keletkezett, magyarokról szóló forrásokról, Veszprémy filológusi és történészi alapossággal tárja fel a kapcsolódási pontokat, kimutatható mintázatokat.