A Hibáinkból tanulunk néhány, a pszichoanalízishez elidegeníthetetlenül hozzá tartozó problémát vizsgál. Főleg azt az állítást, miszerint a pszichoanalitikus jobban ismeri a pácienst, mint a beteg maga, ami elvakíthatja és megakadályozza abban, hogy felismerje, ha hibázik. Patric Casement a szupervízió és a belső szupervízió folyamatát vizsgálja, ami abban segíthet a gyakorló pszichoterapeutának, hogy tudatosabban tudja követni a páciens élményét a terápiás találkozás során. Különös figyelmet fordít az analitikus által elkövetett hibákra, a tudattalan cselekvéses kiélésre. Casement a mellett érvel, hogy a terápiás munkánkban inkább nyitottak legyünk, mint dogmatikusak. Érvelését számos esettanulmánnyal támasztja alá, és figyelembe veszi a pszichoanalízis elmúlt száz évének tapasztalatát. A kötet felbecsülhetetlen segítséget jelent a klinikumban dolgozók, pszichoanalitikus, pszichoterápiás kiképzők és tanulók számára egyaránt, de könnyen követhető a nem szakmabeli olvasók számára is.