A Hiányzó (színház)történetek olyan átfogó színház- és kultúrtörténeti kutatás, amely elsősorban az „amatőrnek”, „alternatívnak”, „kísérletinek”, „függetlennek” tekintett színházak, társulatok, intézmények és alkotók történeteit vizsgálja az 1960-as évektől napjainkig. Ezen időszak színházi kísérleteinek szisztematikus kutatása az elmúlt évtizedekben az európai színháztudományi tendenciák egyik legaktuálisabb területévé vált, éppen abból a sajátos kultúrtörténeti helyzetből kiindulva, hogy jelen pillanatban annak a korszaknak a legvégén vagyunk, amikor még lehetőségünk van a hatvanas és hetvenes években aktív alkotókkal és emlékeikkel tényleges párbeszédbe lépni, azokat bekapcsolni vizsgálatainkba. Ennek ellenére hazai kontextusban csekély számú kutatás indult a marginalizált, a hatalom és a hivatásos színház képviselői által gyakran háttérbe szorított, kísérletinek tekinthető színházesztétikák, gyakorlatok feltárására, emlékezetének megőrzésére. Ez a kutatás lehetőséget ad azoknak a vidéki és budapesti alkotóknak, csoportoknak, intézményeknek és fesztiváloknak a feltárására, amelyek eddig kimaradtak a hazai színháztörténeti vizsgálódásokból. A kutatás első fázisában – a 2021 és 2024 közötti időszakban – kutatócsoportunk az „amatőrnek” tekintett színházi csoportoknak és intézményeknek az 1961 és 1972 közötti történeteit és elérhető dokumentációját dolgozta fel és tette ténylegesen vagy metaadatok formájában – elérhetővé (www.hiaszt.hu). A kötetben olvasható tanulmányok pedig a kutatás által vizsgált csoportok, előadások, intézmények, alkotók történeteit és az „amatőr” szcénához kapcsolódott jelenségeket elemzik.