Kerecsen Andrea bemutatkozó könyve két részre tagolt kisregény. Főhőse Szirmai Adél, aki filmforgatásokon kézdublőr, az ő különös, valóságos, filmbeli és álombeli utazásairól, élményeinek tudati tükröződéseiről szól ez a különös hangulatú, fátyolos, elmosódott irályú, kollázsszerű kisregény. Mivel épp nincs filmes munkája, Adél céltalanul utazgat idehaza és külföldön, így szinte véletlenül jut el északra, a hóborította Finnországba. Megismerkedik egy férfival, Tuomo Mietóval, aki társául szegődik. Gyönyörű tájakon járnak, amely ilyen mondatokban jelenik meg az olvasó előtt: „A vastag hótakaróban fürdőző fenyők egy Istentől elrendezett világ békéjét árasztották”. Tuomo megismerteti Andreát a ronda, ám fölséges ízű orsóhallal, a szaunában használatos fenyőolajjal, miközben a lány benyomásai rögzítésével folyton újabb képeket lát, és ezek révén mindig új képeket keres. Így lesz a kisregény szövege is képek kavalkádja, benyomások kaleidoszkópja. A mű második része egy akácos alföldi faluban játszódik, meg a pesti belvárosban, a Nagymező utca és az Andrássy út környékén.