Orosz Margit életpályája és költészete ezer szállal kötődik a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei tájhoz, közelebbről a Bánvölgyéhez. Ahogy maga fogalmaz, az arca mögött e vidék képe sejlik föl: „A Bán-patak tükrébe nézek, / Mely halkan ringatja a jelent. / Múlt és jövő közt élő fűzfa / A hajnali fényben mereng” (Örökség). Ám Orosz Margit lírája sokkal tágabb és mélyebb, mintsem a tájlíra fogalmával leírható lenne, hiszen néhány sorban fölrajzolja a maga léte tér-idő-koordinátáját. Ahogy a jelentős versek, úgy az ő darabjai is vágyakozásból születnek, hagyományból táplálkoznak; az ég felé nőnek, de a hazai föld televényéből szívják az éltető nedveket.