Scheiber Sándor (1913-1985) a hazai zsidóság egyik legnagyobb 20. századi alakja, ez a róla szóló könyv azonban nem hagyományos életrajzi monográfia vagy pályakép, hanem – követve az életút fontos állomásait – a főrabbi Kádár-rendszerben eltöltött három évtizedének titkosszolgálati szempontú, forráselemzésen alapuló krónikája. A történész kutató arra vállalkozott, hogy a levéltári dokumentumok alapján föltárja, miként követte figyelemmel az állambiztonság, a „belsőreakció-elhárítás”, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal miképp próbálta sakkban tartani a Rabbiképző igazgatóját, a honi zsidóság szellemi vezetőjét, a jeles tudóst. A szerző a kommunizmus és a zsidóság viszonyának általánosabb érvényű történeti mozzanataira csak annyiban tér ki, amennyire ez könyve témája szempontjából elengedhetetlen.