Ha nem írom le, a pillanat elvész. A pillanat van úgy, hogy gondoskodik arról, hogy megmaradjon. Mpndjuk úgy, hogy felvesz a hátára, elvisz messzire, majd megkér, hogy a történeteket öntsem szavakba, formáljam novellákká. Így lehet másoké is. Második novelláskötetem történetei elviszik az olvasót Firenze utcárira, ismeretlen tereire, kórházi folyosójára, messzi tájakon átélt élmények legbelsejébe, régi emlékek mélyére. Játszódnak intézetben, temetőbe, csendőrörsön, taxiban vagy focipályán. Élet írta történetek szavakba öntve, neked, kedves Olvasó!