A magyar vadász- és vadgasztronómiai irodalom klasszikus szerzőjének e könyve 1911-ben jelent meg először, amely művében nagyobbára felvidéki élményeit örökítette meg. Az utókor úgy tartja számon, hogy Makay Béla „lágyszívű természetimádó és szenvedélyes vadász” volt, e kötetének húsz elbeszélése is ezt a megállapítást támasztja alá. Számára Felvidék, a Tátra vadregényes tája nem pusztán vadászterep volt, hanem lakóival, hagyományaival, regéivel, természeti képződményeivel, a táj lenyűgöző szépségével teljes vidék. E fölfogására példa az Óriások temetője című elbeszélése, amelyben kísérője, Uhorcsán Miso egy pihenő közben elmeséli neki az öreg tündérkirály két lányának regéjét, megindokolva, miért nem szabad inni a Krahulcsó-völgy forrásának vízéből.