Cili nem akarta ezt a heget, de a heg nem tágít. Ott van a homlokán, az emberek észreveszik, és néha furcsa arcot vágnak. Cili nem akarja, hogy bámulják. Legszívesebben elbújna a szobájában, ahol nincsenek kíváncsi szemek – viszont ott nincs játszótéren szaladgálás, nincs fagyizás madárcsicsergésben, és villamoson tekergőzés sincs. Szabó Imola Julianna különleges hangulatú és nagyon személyes mesekönyvében finoman bontakozik ki egy történet bátorságról, elfogadásról. Arról, hogyan lehet együtt élni azzal, amit nem mi választottunk. Nemcsak mese, hanem meseterápia, kapaszkodó olyan gyerekeknek, aki Cilikéhez hasonlóan látható nyomokat viselnek magukon, vagy ismerik a hosszas kórházi tartózkodást, esetleg épp előtte állnak. Eszköz a szülőknek, akik szeretnék támogatni gyermeküket a nehéz lelki terhek viselésében, és érzékenyítő történet, amely segít együttérzéssel fordulni azok felé, akik ilyen helyzetben vannak. Az illusztrációk különlegessége, hogy a rétegek között gézlapok , szárított növények lenyomatati, hímzett cianotípia heg, zsírkréta színei, ceruzavonalak karca, vízfesték foltjai is megbújnak. „Gyönyörű mese… gyógyító és felszabadító.” Dr. Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus