Per Petterson egyike a világszerte legtöbbet olvasott és leginkább kedvelt norvég szerzőknek, amelyért elsősorban művei egzisztenciális mélységet könnyed olvasmányossággal vegyítő poétikai megoldásai tehetők felelőssé. Magyarul – Pap Vera-Ágnes kiváló fordításában – Hazatérés cím alatt megjelent regénye visszafogott hangvételű, lélektani mélységű műv, amely a szerelem, a hűtlenség, a bűntudat és az emlékezés összefüggéseit vizsgálja. A történet főszereplője a harmincnégy éves Kasper, aki egy gyárban dolgozik, és esténként az utolsó busszal tér haza feleségéhez, Ingerhez és két kisgyermekükhöz. Látszólag rendezett, bár egyhangú életét váratlanul felforgatja, amikor beleszeret Signe nevű közös barátnőjükbe, és olyan szenvedélyes kapcsolatba bonyolódik vele, amely alapjaiban kérdőjelezi meg korábbi döntéseit. Kasper egyszerre érez mély szeretetet családja iránt és ellenállhatatlan vonzalmat Signe felé, miközben egyre nehezebben tudja összeegyeztetni egymásnak ellentmondó érzelmeit és erkölcsi kötelességeit. A történetet harminc év távlatából, az idősödő Kasper visszaemlékezésein keresztül ismerjük meg, aki az elmúlt évtizedek eseményeit újraértelmezve próbál választ találni arra, miként alakították életét egykori döntései. A regény nyitójelenetében a férfi autójával elüt egy őzet, majd a haldokló állat mellett marad, a megrendítő találkozás pedig a későbbiekben a kiszolgáltatottság, a felelősség és az okozott szenvedés visszatérő motívumává válik.