Hogy érdemes-e ma húsz vagy tíz évvel ezelőtti írásokat olvasni? A sajtótörténet bizonyítja, hogy a felületes handabandázás pár nap után eltűnik a süllyesztőben, ám a stiláris eleganciával párosuló, komoly tárgyismerettel megírt cikkek kiállják az idő próbáját. Ámulva látja az olvasó Prőhle írásait lapozgatva, hogy egy vagy két évtizeddel ezelőtt is látni lehetett, hogy Putyin és az orosz gáz komoly fejtörést okoz a világnak, hogy Franciaország nem képes megbirkózni a bevándorlók tömegeivel, hogy Angliában nem hoz megnyugvást Tony Blair bukása, hogy a nyugati sajtó nem szereti és nem is érti a magyar jobboldalt. De arról is hírt kapunk, miként lett szinte rocksztár születésének 250 évfordulóján Mozart, megtudjuk, hogy 2008-ban Rudi Dutschkéről, a baloldali diákvezérről utcát neveztek el Berlinben. A Heti Válasz kérésének megfelelően Prőhle elsősorban nemzetközi kérdésekről írt, sokszor aggódó figyelemmel, máskor derűsen, de mindig egy magyar értelmiségi nézőpontjából. Nem kinyilatkoztatott, nem mondott harsány ítéletet, hanem összefüggéseket mutatott fel, és ezzel egy korszakot is leírt.